Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az élet fája... és a gyökerek...

2015.04.16

 

 

Vajon az emberek a gondolataikkal képesek befolyásolni a jövő történéseit?

 

az_elet_faja_2.jpg

 

Olyan dolgokra gondolok, amikor eltöprengsz azon, hogy milyen rég vágtad meg az ujjad és még azon a napon, szinte biztos, hogy sikerül egy ilyen kis balesetnek összejönnie. Vagy ma a buszon az fordult meg a fejemben, hogy viszonylag rég jutottam el addig, hogy fel kellene mondanom a munkahelyen, mert abban a pillanatban jól éreztem magam, szívesen mentem be. De már akkor szöget ütött a fejemben, hogy ilyenkor mindig történik valami, ami kiborít annyira, hogy el akarjak menni. Persze ez is összejött és rémes napom lett.

Eleinte mindig jó minden, de egy sötét árny érkezése a kellemes hangulatot szürke, ijesztő rémálommá varázsolja. Elég ha a tudomásunkra hozzák, hogy mindjárt besétál… A színek eltűnnek a világból, a mosolyok eltorzulnak, a zene is, mintha halkabban szólna, de nem is baj, mert az is lehangoló lett…

Egy kolléga mellém sétál, nem mondanám, hogy jóban vagyok vele, szerintem teljes mértékben közömbösek vagyunk egymásnak, ami így egy munkahelyről lévén szó, már-már tökéletes. Nincs bajunk egymással ezért az sem zavaró, ha egymás mellett kell eltöltenünk néhány órácskát. Persze beszélgetünk, közben figyelem és hallom, hogy a már meglévő feladatait leszámítva sorra osszák rá az elvégzendő munkákat. Látom az arcán, hogy fáradt, és abszolút nem vidám.

Gondoltam feldobom kicsit, mondtam neki, hogy örüljön, hogy ilyen univerzális, mert a megszerzett tudást később még fel tudja majd használni. Az, hogy mindenhol szükség van rá, annak van előnye és persze hátránya is. Rám néz, mosolyog és megkérdezi, mégis mi az előnye? Bevallom őszintén, arra számítottam, hogy a hátrányaira fog rákérdezni. Nem így lett… Kis időre magamra maradtam, így volt időm átgondolni, mit is válaszoljak erre a kérdésre. Amikor visszajött mosolyogva mondtam, hogy rájöttem…

Képzeld el úgy ezt az egész helyzet, mint mikor egy kertész elültet egy fát. Az a fa, nem fog rögtön gyümölcsöt teremni. Meg kell erősödnie, fel kell nőnie a feladathoz, majd később le lehet szüretelni a sok munka gyümölcsét.

Megkérdezte, hogy akkor ő most a gyümölcs?

Nem! Te a fa vagy! Válaszoltam, majd egy cigi szünet erejéig ismét magamra maradtam gondolataimmal. Egyszer csak egy frappáns kis lezáró szöveg jutott az eszembe, ami nagyon jól tükrözte a fennálló helyzeteket. Visszajött, majd közöltem, hogy ezt még el kell mondanom, mert csak így lesz befejezett ez a beszélgetés és lezárt a gondolatmenetem. Körbenéztem, majd közöltem, hogy örüljön annak, hogy ő a fa, mert itt már úgyis annyi gyökér van! És itt a pont.

Végre egy őszinte mosolyt láttam az arcán átsuhanni, majd mondta, hogy annak örül, hogy nem egy répához hasonlítottam őt, mert az a FŐ gyökér. Habár ezt sem hagyhattam szó nélkül, lehet hogy a répa gyökér, de annak is van zöldje! Habár haszontalan, de szép.

Erre persze jött a reakció, hogy akkor ő most haszontalan, de szép?!

Nem… Te még mindig egy kis fa vagy…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.